Ezt a bejegyzést most Csilla, a menyasszony tollából olvashatjátok, akinek álmai ruháját segítettünk megvalósítani. Mivel az esküvő a messzi Ausztráliában lett megtartva, és a leánykérés körülményei is igazán romantikusak voltak gondoltam megkérem Csillát, mutassa be történetüket az ő szemszögéből. Így láthatjátok milyen izgalmakon, örömökön mentek keresztül, mire fedél alá hozták a nagy eseményt, ott a távolban, magyarként. Az eredmény a képeken azt hiszem önmagáért beszél! Olvassátok szeretettel!
<3<3<3
Eszter felkérésének szívesen teszek eleget és megosztom a történetünket, a mi Mennyei Menyegzőnket:
Gyorsan rápillantok, miközben ezt írom, és igen, ott van a gyűrű az ujjamon, tehát valóság.
De ugorjunk vissza 7 évvel, amikor minden elkezdődött: megismerkedtünk, tombolt a nyár a Váci úton, Balatonon hűsöltünk, ősszel kirándultunk, télen már nagy terveket szőttünk és nemsokára megszöktünk a világ másik felére. Azóta Ausztráliában élünk.
A leánykérés
2014. május 10, Torquay Beach, Victoria állam egyik legszebb tengerpartja. Kirándulni indultunk aznap, egy hosszú munkahét után. Bálnanézésre pontosabban, mert épp akkor a legesélyesebb látni őket. Én elhittem.
Reggel esősen indult a nap. Én útravalót készítettem, padlizsánkrém, paprika, paradicsom került a piknik kosárba. Időközben kisütött a nap és a parton sétáltunk, Csabi összevissza magyarázott a bálnákról, így utólag összeállt a kép, hogy miért. Aztán megjelent a kisrepülő. A feliratot, amit maga mögött húzott nem láthattuk, egészen addig, amíg befordult az öböl felé, ahol mi épp megálltunk. Délután 3 óra volt és nagyon kék volt a tenger. A felirat angolul volt, de a Cica...az én lettem volna... És előkerült a kisdoboz és a gyűrű.
Fotós is volt, lesifotós pontosabban, mert én később tudtam meg, hogy készültek képek.
A parton egy csapat tini lány sikongott, akik látták a repülőt és jöttek gratulálni, Csabi esküszik, hogy nem beépített emberek voltak. :)
Hazafelé énekeltünk a kocsiban.
Este már csinosan indultunk a városba ünnepelni.
A tervezgetés
Miután kitűztük a dátumot és kiválasztottuk a helyszínt elkezdődött a tervezgetés, amit első pillanattól kezdve imádtam és merészen magamra vállaltam minden apró részletet.
Megszületett az esküvői weboldalunk (milyen jól jön, ha van a családban egy weboldal tervező, aki a mi esetünkben a vőlegény). Az első reakcióm az volt, hogy miért kellene nekünk ez, vajon a szüleink hogy tudtak összeházasodni személyre szabott weboldal nélkül? Hamar rájöttem, hogy mégiscsak jó volna a mi esetünkben, mivel az esküvő 2000 km-re lesz az otthonunktól es a vendégeink többsége is ott él, tehát szuper lesz minden információt ott megosztani, így a meghívó egyszerű, letisztult maradhat, ahogy szerettük volna. A "save the date" kártya, a meghívó, ültető kártya is mind a vőlegény munkái.
A ruha
Nem volt hosszas keresgélés. Szájat húzogatva felpróbáltam 1-2 ruhát, de nem is volt kedvem próbálgatni a méregdrága ruhákat, ami már ránézésre sem az igazi. Úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy várom, hogy 'feltűnjön' egy ruha, amelyik tetszik is, jól is áll, méretben is ideális, a helyett varratok magamnak ugyanannyi energiából, pénzből. És olyat, ami szerelem lesz.
És itt jön a képbe Eszter, aki szívesen vállalta, hogy segít a kivitelezésben, annak ellenére, hogy én itt vagyok, ő meg ott. A ruha megszületett és olyan lett, amit megálmodtam: modern, egyszerű, légies, nőies, varázslatos, habkönnyű és gyönyörű.
Köszönöm még egyszer Eszter, a ruha mennyei lett! <3
A Nagy Nap
10 hónap tervezés után, fáradtan, de izgatottan ültünk repülőre, egy bőröndnyi dekorációval, ruhákkal, kiegészítőkkel, élő virággal felpakolva. A menyasszonyi ruha végül a pilótafülkében utazott, jobb hely hiányában.
A trópusi időjárás szemtelenül fogadott, szakadt az eső még előző nap is, de ahogy a mesékben szokott lenni, az esküvő reggelén kisütött a nap. A ceremónia végezetével viszont áldásként kaptunk pár cseppet, de a fotózkodást és az esküvő utáni hajókázást szárazon megúsztuk.
Szóval a nagy nap reggelén, miután a vőlegény kijelentette, hogy: „ma házasodjunk össze, van jobb ötleted?” :) elindultunk dekorálni az éttermet, amit így utólag másra bíznék, de végül időben meglett minden. Elkezdődött a készülődés, sürgés-forgás a házban, volt, aki tortát szállított, más vasalt, jött a fodrász, sminkes, hozták a virágot, jött a fotós. A pezsgő, amit a készülődésre szántunk végül kibontatlan maradt, a menyasszony így is késve érkezett a kápolnába, ahol a vőlegény először látta meg a menyasszonyt, esküt tettek, virág szirmok szóródtak és boldogan éltek...
Esküvő külföldön
Nem, nem volt hagyományos esküvő. Nem volt káposzta éjfélkor és menyasszony szöktetés sem. Sőt a szüleim is Skype-on keresztül lehettek csak jelen, de ezt tudtuk az elejétől és ahhoz mérten vágtunk bele. Angolul mondtuk az esküt, a Tavaszi szél-t ausztrál lány zongorázta, a ruha Magyarországról utazott, Unicummal koccintottunk és a szívünk-lelkünk benne volt. Számunkra így volt tökéletes, a mi napunk volt.
Kedves Csilla és Csabi! Köszönöm, hogy megosztottátok velünk ezt a csodálatos anyagot, kívánom az elképzelhető legnagyobb boldogságot számotokra, és boldog vagyok, hogy kicsit részese lehettem a nagy napnak!
Köszönet a mindig profi segítségért Kiss Klarisszának!
Szeretettel: Katica Bogár
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy benéztél!
